A Csepel sziget egyetlen kerületeként Budapest 21. kerületét találjuk. A név eredetére többféle magyarázatot is lehet találni. Az egyik szerint az államalapítás előtt megtelepedő magyarok vezérének, Árpádnak lovászáról kaphatta nevét, akit Sepelnek hívtak. Más feltételezések szerint utalhat a név a cseplye, csepely szavakra, mely sarjadékot, bokros, cserjés helyet jelent. Benkő Lóránd nyelvész szerint a Csepel szó tájnyelvből ered és fiatal erdőt, tölgyfát jelent.
Már a honfoglalás előtt is lakott terület volt, méghozzá az Ázsiából érkezett avar nép által, akik után sírok maradtak ránk a Szabadkikötő helyén. A rézkorban is éltek már itt olyan kultúrák, melyek tapasztott falú házakban éltek és már igényes fazekasárut készítettek. A rézkort követően a harang alakú edényeket készítő nép is élt itt, kb. 3800 évvel ezelőtt. Az időszámításunk előtti évezred közepén pedig olyan fémművesek választották lakóhelyül, akiknek hamvasztásos sírjait a Vízművek területén tárták fel. A kelták pedig meghonosították a vasművességet, szintén az időszámításunk előtti időkben. Az időszámításunk kezdetén pedig a rómaiak szállták meg a szigetet, erődöket is létesítve, a mai Albertfalva területén lovaszászlóaljat is működtettek.
Magyar őseink pedig az államalapítás előtt elfoglalták a szigetet. Egy ismeretlen szerző állítása, hogy a sziget egy időben a magyar törzsszövetséget vezető fejedelem székhelye volt. Először 1138-ban említették Csepel nevét, mint jobbágyközséget, amiben azt is megemlítik, hogy szőlőművelő terület. A XV. században a sziget a budai vár udvarbírói hivatala alá tartozott valamint az is tudott, hogy az uralkodók szívesen mentek ki a szigetre vadászni.
A török megszállás alatt valószínűleg kikötőként funkcionált, majd több, mint száz évre lakatlan lett a sziget. Az újabb benépesedésre 1712-ban tettek kísérletet, ami öt évbe tellett, de létre tudták hozni a mai Csepel ősét.
Az 1892-es esztendőhöz köthető töltényfelújító és töltényszétszerelő műhely fontos szerepet játszott a fejlődésben, amit a Weiss testvéreknek köszönhet. Ez a kezdeményezés aztán alapja lett a Csepel Műveknek. A további fejlődéshez hozzájárult az 1912-ben elinduló HÉV-közlekedés, majd az 1928-as Csepeli Nemzeti és Szabadkikötő átadása után a hajózás központjává vált.
A rohamos bevándorlás, építkezés és iparosodás 1950 után vette kezdetét, amikor Budapesthez csatolták Csepel szigetét.
Az 1950-es évek változásai hozták azt is, hogy Dunaharasztit a területhez csatolták. A II. világháborút követő ismételt iparosodási hullám a vidékieket is vonzotta, így az ipari munkások számára Szigetszentmiklóson egy lakótelepet is létrehoztak.
